1
Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,
2
Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,
3
Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,
4
Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:
5
Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.
6
Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]
7
Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,
8
Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.
9
Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.
10
Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.
11
Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,
12
Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;
13
A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.
14
A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.
15
A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.
16
Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,
17
A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;
18
Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.
19
Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.
20
Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.
21
Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.
22
A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.
