1
Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,
2
Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;
3
Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;
4
Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.
5
Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.
6
Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.
7
Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.
8
Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.
9
Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.
10
Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.
11
Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;
12
Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;
13
Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;
14
Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:
15
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;
16
Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.
17
Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:
18
Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;
19
Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.
20
A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.
21
Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.
22
Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!
23
Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.
24
Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;
25
És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:
26
Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.
27
Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.
28
Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.
29
Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.
30
Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.
31
Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.
32
Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.
33
A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.
